A bardigiano fajta alaki-funkcionális értékelésének kritériumai
 
Antonio Lucio Catalano
 
A lovak alaki megítélésénél általában három részre szokás osztani a testet: fej, törzs és végtagok, majd a fenti részek további testtájak szerint kerülnek értékelésre.
 
A fej
A fej azon túlmenõen, hogy fontos alaktani-funkcionális és fajtajellemzõ elem, különleges esztétikai értékkel is bír, mivel jellegzetességei alapján a tenyésztõk következtetnek, gyakran szubjektív módon, a kezességre, a temperamentumra, viselkedésre, stb.
  A fej értékelésénél néhány alapvetõ jellemzõt vesznek figyelembe:
a)
a forma, amely lehet piramis alakú (hasonló egy négyszög alapú piramis tömbjéhez), kúpos (kúptestre hasonlít; keskeny homlok), négyszögletes (széles homlok és rövid orr), ez utóbbi, azon kívül, hogy az arab lovak jellemzõje, a Bardigiano esetén is preferált;
b)
a profil lehet egyenes vonalú, domború vagy kosfej, homorú vagy lapos; a bardigiano ló esetén kívánatos az egyenes vonalú vagy enyhén homorú profil;
c)
a méreteket a fej két fõ tengelyének összehasonlításával értékelik, azaz a hosszanti és keresztirányú (frontális) tengelyekével, majd a kapott értékeket összevetik az állat általános méreteivel. A fej tehát lehet kicsi vagy nagy; hosszú vagy rövid; széles vagy keskeny. A kicsi és rövid fej a kívánatos, nem csak esztétikai szempontból, hanem mert javítja a vágásra tartott állatok húshozamát;
d)
az irányt a fej hosszanti és vízszintes tengelye által bezárt szög adja meg; ennek a szögnek negyvenöt fokosnak kell lennie; az irány megváltozásával a fej lehet vízszintes vagy függõleges;
e)
a fejtõ legyen széles, mozgékony és szilárd. Azt szokás mondani, hogy a fej nincs jól "odavarrva", amikor a fejtõ vékonyka, vagy hogy a fej "rá van nyomva" az állatra, amikor a fejtõ túlságosan rövid és nem tesz lehetõvé rugalmas mozdulatokat;
f)
harmónia; a fej akkor harmonikus, amikor a méretek, az irány és a tarkó megfelelnek a fajtának, az állat jellegének és tömegének. Fontos a szemek és a fülek állása is.
  Az alábbi hibás alakzatokra kell még felhívni a figyelmet:
- csukafej (arc rész elõreugró a koponyához képest)
-
disznófej (nagyméretû, túlfejlett állkapcsok, kis szemek és nagy vagy rosszul álló fülek)
- aszott fej, csontos fej, öregasszony fej, stb.
   
A fej testtájai
Páros és páratlan csoportosításban szokás tárgyalni õket. A páratlan testtájak a test hosszanti középvonala mentén helyezkednek el, mely a testet tükörképszerûen két egyforma részre osztja; a páros testtájakból mindig kettõ van, melyek egymásnak teljesen, tükörképszerûen megfelelnek.
 
Páratlan testtájak
   
1)
A tarkó a fej hátsó részét alkotja és a fejtõ részét képezi. Kívánatos a megfelelõen széles tarkó.
2)
A koponya elülsõ részét a ló esetében a sörény egy elõre lógó tincse takarja.
   
A ló testtájai
 
 
 
Csõdör részlet
   
3)
A homlok ötszögletû. Akkor tekinthetjük szépnek, ha széles, kiterjedt és lapos.
Emlékeztetünk rá, hogy a szõrzet ennek a testtájnak az alsó részénél a klasszikus rozettaformát mutatja, melyet forgónak nevezünk.
4) Az orr három alkategóriára osztható:
a)
az orrhát a homloktól az orr hegyéig tart, és az orrcsontok alkotják a vázát. Akkor tekinthetõ szépnek a jellege, ha rövid, széles és egyenes vonalú;
b)
az orrhegy nagyjából négyszögletes terület, az orrcimpák között található, gyak-ran szõrtelen egy része, mely pigmenteket sem tartalmaz;
c) az orrlyukak a lovak esetében tiszták és mozgékonyak.
5)
Az ajkak, melyek közül megkülönböztetjük az alsó és felsõ ajkakat, mozgéko-nyak, izmosak és apró tapogató szõrök borítják.
6) A száj, pontosabban a szájüreg, az alábbi részekre osztható:
a)
a tornác egy virtuális tér a fogsor és a száj külsõ falai között (ajkak és pofa); ez az a terület, ahol összegyûlik a táplálék, amikor az állat "raktároz";
b)
) íny és fogak; az ínyek két félkörívet alkotnak, melyek hátrafelé nyúlnak és melyeket íveknek is szokás nevezni; a fogak lehetnek metszõfogak, szemfogak, elsõ õrlõk és õrlõfogak; a fognélküli területek neve a metszõfogak és az elsõ õrlõk között gát;
c)
a szájpadlás az elõl található kemény és a hátul elhelyezkedõ lágy (szájpadlás hártya) részekre osztható. A kemény szájpadlást vastag nyálkaréteg fedi, mely számos redõt alkot;
d)
a nyelv mozgékony és izmos szerv, mely a teljes szájüreget kitölti, amikor a száj zárva van; a nyelvet borító nyálkahártya tartalmazza az ízlelés szerveit.
7)
Az áll és az alsóajkak az arc alsó részét alkotják; az alsó ajkakat vastag szõrszálak boríthatják.
8)
A pofacsatorna az alsó ajkaktól a torokig húzódik: az álkapocs csontok vízszintes nyúlványai között helyezkedik el, és nyirokcsomó duzzanatok lehetnek benne.
9)
A torok a pofacsatorna és a nyak hasi határa között húzódik, így a fejtõ alsó részét képezi. Anatómiai alapja a gége és a garat, ezért a széles torok elõnynek számít.
Mivel a ló számos betegsége ide fészkeli be magát, ez az a terület, melyet a klinikai vizsgálat során köhögésre ingerelnek.
   
Páros szervek
   
1)
A fül külsõ-, közép- és belsõfülre osztható. A külsõ szemlélésnél csak a fülkagyló értékelhetõ, mely általában jellemzõen lándzsa alakú, és a külsõfül része. Anatómiai alapja a fültõ porcos része; a méretei (a fejjel arányosak) és az iránya (felálló és mozgékony) adják szépségének jellegzetességeit. A bardigiano esetén a kicsi, megfelelõen álló fülek a kívánatosak.
2)
A halánték a fülek, a pofa, a homlok és a fültõ között található; anatómiai alapja az állkapocs-halánték ízület.
3)
A szemüreg feletti terület a halánték elülsõ folytatása; itt található a szemüreg feletti árok, melyet csatornának is neveznek.
4)
A szemüreg alatti terület egy kis rész a pofák, a szemüregek és az orrhát között.
5)
Szem: a szemüreg és a szem áll a szemöldökbõl, a szemhéjból, a kötõhártyából, a szaruhártyából és a szemgolyóból.
a)
A szemhéjak közül van alsó és felsõ; ha szabadon mozognak és szárazak, a felsõ szélig viszik a szempillákat;
b)
a kötõhártya fedi a szemhéjak belsõ részét, a harmadik szemhéjat és a szemgolyó egy részét; és rózsaszínûnek kell lennie;
c)
a szaruhártya átlátszó membrán, mely a szemgolyó fedi; ezen keresztül látszik az írisz és a pupilla.
Áttetszõnek és nedvesnek kell lennie.
Vannak olyan betegségek, melyek a kötõhártyát illetve a szaruhártyát támadják meg, így a kötõhártya-gyulladás és a szaruhártya-gyulladás.
A bardigiano esetén a szemek élénkek, nagyok és a fejet kiemelik.
6) A pofa két részre oszlik:
a)
pofa, azaz a rágófelület, mely a halánték, a fültõ és az állkapocs között található terület; legyen izmos;
b)
a pofazsák az orrhát és az állkapocs közötti terület megnevezése; a száj oldalsó falát alkotja.
7)
Az állkapcsok az arc alsó részére korlátozódnak, anatómiailag az alapjuk az állkapocs csont nyúlványai.
Azok a példányok a kívánatosak, melyeknél az állkapocs nem túlhangsúlyozott vagy túlméretezett.
8)
A fültõ téglalap alakú terület, mely a fül hátsó traktusától egészen a torokig húzódik, követve az álkapocs csont kiálló nyúlványait. Ez a terület alkotja a fejtõ oldalsó részét, és anatómiai alapja a fültõmirigy.
   
Törzs
 
A törzs három nagy részre osztható: nyak, szügy és has, valamint a hát-derék vonal.
   
A hátvonal területei
   
   
1 mar; 2 hát; 3 derék; 4 csípõcsúcs; 5 far; 6 fenékcsúcs
   
A nyak
 
Egyetlen területbõl áll, mely fent a tarkó, a fültõ és a torok között helyezkedik el, alul pedig a mar, a vállak és a mellkas között.
Két oldala, két határvonala és két végpontja van; az anatómiai alapját a hét nyakcsigolya, a tarkóizom, az egyéb izomkötegek képezik, néhány belsõ szerven kívül (nyelõcsõ, légcsõ és nyaki verõér).
Az oldalai három részre oszthatók: az elsõ háromszög alakú rész a marban folytatódik, és az izomba adandó injekciók beadásának területe; a második gyakorlatilag az egész oldalnézetet betölti, erõs és izmos; a harmadik az alsó határvonal mentén húzódik, és mivel itt találhatók az artériák, idegek és a verõér, verõér területnek nevezzük.
Határvonalak: felsõ és alsó vonalakra oszthatók; ez utóbbi ívelt és nyelõcsõ vonalnak is nevezik. A felsõ határvonal viszont vékony és a sörény helye; ez utóbbit hosszú, erõs, egyenes szõrszálak alkotják.
A sörényt egyszerûnek nevezzük, ha csak a nyak egyik oldalán lóg, dupla, ha mindkét oldalra lelóg; a bardigiano esetén dupla és dús; ez a fajta nagymértékben rusztikus jellegébõl adódik.
A profilhoz képest a nyak lehet piramis alakú vagy egyenes, ívelt, hattyúnyak, szarvasnyak, fordított. Ez a profil alapjában véve egyenes a bardigiano kancák esetében, és enyhén ívelt a csõdöröknél.
   
Hát-derék vonal
 
Alkotó elemei a mar, a hát, a derék, a far és a farok területe, kívánatos a harmonikus, határozott vonalú és arányos forma. Ténylegesen ehhez a területhez kapcsolódnak a test vázát alkotó elemek és itt történik az erõátvitel is.
1)
A mar, mely a nyak, a vállak és a hát között található, az alak típusától függõen jobban vagy kevésbé kiemelkedõ; anatómiai alapja az elsõ nyolc gerinccsigolya tüskés kinövése. Csúcsánál mérjük a ló magasságát. A bardigiano esetén a mar általában kevésbé kiemelkedõ és széles.
2)
A hát a mar és a derék között húzódik, anatómiai alapja 10 csigolya, melyek a megfelelõ bordákkal és gerincizmokkal állnak kapcsolatban.
Az alábbi jellegzetességeket kell figyelembe venni: az irány, mely lehet vízszintes vagy hátulról elõre enyhén lejtõ, a profil, melynek egyenesnek kell lennie (súlyos hibának számít, ha homorú, mely esetben gerincferdülésrõl vagy nyeregtörésrõl beszélünk, illetve kisebb hiba, ha domború, amikor is öszvér- vagy púposhátról beszélünk), a hosszúság és a szélesség, melyeknek az alaki típusnak megfelelõnek kell lenni (túl hosszú hát mindig hibás) és a forma, melynek laposnak és négyszögletesnek kell lenni (tetõ alakú hátról beszélünk, ha oldalt lefelé hajlik a hát, dupla hátról, ha az izmok magasba emelik a gerincoszlopot).
3)
A derék a hát és a far között helyezkedik el, anatómiai alapja a derékcsigolyák és a gerincizmok.
Ami a formát, irányt és profilt illeti, a hátnál elmondottak érvényesek; a hosszúságot illetõen meg kell állapítani, hogy a rövid derék legalább akkor erény, mint a széles. A far és derék találkozása legyen harmonikus, a keresztcsont ugyanabban a síkban helyezkedjen el, mint a gerincoszlop. A bardigiano lovak értékelésénél ezek a jellegzetességek különösen nagy fontossággal bírnak.
4)
A far négyszögletes, a derekat követi és mindekét oldalon a hátsó végtagokban folytatódik; hátsó végpontján található a farok.
Anatómiai alapja a keresztcsontból, a csípõizületbõl és a farizmokból áll.
Az alábbi megkülönböztetéseket alkalmazzuk:
a)
keresztcsont vonal: ha túlságosan kiemelkedik, öszvérfarról beszélünk; duplafar viszont akkor áll fenn, ha az izmok túl magasra emelik a gerincet, ahogy egyébként az gyakran megesik a bardigiano esetén;
b) két oldal;
c) két oldalsó kiszögellés, melyeket csípõcsúcsoknak vagy szögeknek is neveznek;
d) két hátsó kiszögellés, melyeket farcsúcsnak neveznek.
Méretek: a hosszúságot a csípõcsúcs és a farcsúcs között mérjük; minden esetben erény; a szélességet több helyen is mérhetjük, a csípõk távolságát, a far távolságát, illetve a kettõ közötti pontok távolságát; ez utóbbi méret a far izomfejlõdésérõl ad tájékoztatást.
Irány: azt a szöget kell alapul venni, melyet a vízszintes alkot a derékcsúcsot és a farcsúcsot összekötõ vonallal; melynek neve farvonal.
A far lehet vízszintes, döntött, ferde vagy bemélyedõ; a bardigiano esetében a helyes forma a döntött, de elfogadható a ferde vonal is, ha a far elég széles és izmos.
5)
A farok mozgatható függelék, melyet hosszú szõr fed, anatómiai alapja a gerinc és a farok mozgatóizmok. A bardigiano esetén dús szõrzet fedi és nem is kell semmit tenni vele, mert az állat ezzel tud védekezni a rovarokkal szemben a legeltetés idõszaka alatt.
   
   
Egy kiváló bardigiano kanca, mely az országos Kiállításon díjat nyert.
   
Szügy és has
   
A törzsnek ez a része alkotja törzs oldalát és alapját; ebben az esetben is páros és páratlan testrészekre osztható a terület.
1)
A mell a vállak között helyezkedik el és a nyak alapjának folytatása, anatómiai alapja pedig a szegycsont elülsõ része, valamint a mellizmok.
A bardigiano esetén a mell széles és izmos. A keskeny mellû lovat elõl zártnak nevezzük.
2)
A hónalj közti terület egy kis szakasz a szügy alján, a mell és a szegycsont terület között.
3)
A szegycsont terület vagy szíjazó terület páratlan testrész, mely a szügy alját képezi; kívánatos, hogy széles legyen, anatómiai alapja pedig a szegycsont hátsó traktusa, illetve néhány borda része.
A bordázat páros testrész, mely a szügyüreg falát alkotja, illetve részben a hasüreg falát is. Anatómiai alapját a bordák és a bordaközi izmok képezik; a bardigiano esetén kívánatos a domború és mély bordázat.
A ló oldalai páros testrészt alkotnak, melyeken belül megkülönböztetjük az árkot, az inas részt és az izmokat. Anatómiai alapjuk a ferde, keresztirányú hasizom; kívánatos a lapos és kerek oldal, mert a hangsúlyos árok tápanyaghiány vagy az öregség jele. Az állattenyésztés szakemberei ezt a területet légzéstükörnek is nevezik, mivel a légzés folyamata határozza meg mozgását. Ebbõl a mozgásból könnyen diagnosztizálhatók a légzõszervek rendellenességei: "nehéz légzés".
A has, mely a szegycsont területe, az oldalak és a lágyék között terül el, a hastájék alját képezi, anatómiai alapját pedig az egyenes hasizmok alkotják, a ferde hasizmok inai mellett. Izmosnak és arányosnak kell lennie; ha túl nagy a mérete hordóhasról beszélünk, ha nem elég feszes, lógó vagy csüngõ hasnak nevezzük.
Ezen a területen alakulhat ki még a köldöksérv és köldökgyulladás a csikók esetén. Az elválasztott csikóknál gyakori a has túlfejlõdése, melyet "csikóhasnak" szokás nevezni, és melyet tévesen a megváltozott táplálékkal szoktak magyarázni, míg valójában bebizonyosodott, hogy ez a jelenség általában súlyos vagy kevésbé súlyos parazita fertõzés jele (nagyobb részt bélférgek, orsóférgek), fõleg amikor a has jellegzetes körte formáz ölt.
A gát vagy lágyék a faroktõ, a fenék és a has között található; ezen a területen helyezkedik el a végbélnyílás és a külsõ nemi szervek; ez utóbbiak a kancáknál a gát területén vannak, míg csõdöröknél a lágyéki területen, mely utóbbiaknál lágyéksérv kialakulása elõfordulhat.
   
Végtagok
   
A négy végtagot elsõ és hátsó végtagok csoportokba osztjuk; az alsó részeik, fõleg a sípcsont, a csüd, a koszorú és a pata hasonlóak minden végtag esetén, ezért részletesen csak az elsõ végtagok bemutatásánál foglalkozunk velük.
   
Általános megállapítások
A négy végtag támasztja meg a gerincoszlopot; a lábak tehát olyan támasztékok, melyekre az egész test súlya helyezõdik; álló állat esetén a lábak egy téglalap alakú terület négy sarkán helyezkednek el, ezt a területet támaszkodási mezõnek nevezzük.
Mint minden építmény esetén, a súlypontnak a támaszkodási mezõ belsejében kell lennie az egyensúly megtartásához; a ló esetén a súlypont a támaszkodási mezõ elsõ felére esik.
Így érthetõ, hogy az elsõ lábak feladata elsõsorban a támasztás, ténylegesen a testsúly nagyobb részét tartják, míg a hátsó lábaknak döntõen dinamikai szerepük van.
   
Elsõ végtagok
A szügy folytatását képezõ elsõ végtagok nem kapcsolódnak közvetlenül a gerincoszlophoz, hanem a szügy és a vállak erõteljes izomtömege segítségével tartják a törzset.
Az alábbi testtájakat különböztetjük meg:
   

A váll területe
A váll a mell, a nyak, a mar, a szügy és az elsõ végtagok között helyezkedik el; a törzs elülsõ-oldalsó felületét foglalja el, és nagyjából ötszögletû a formája. Az ötszög elülsõ-alsó csúcsa alkotja a lapocka-felkar izületet és vállcsúcs területnek nevezzük (esetleg felkarcsúcs).
Az anatómiai alapját a lapocka, a lapocka-felkar izület és a fejlett izomtömeg képezi; a lapockához nagyszámú izom kötõdik, köztük a szegyizmok, melyek biztosítják a szegy tartását illetve támasztását, valamint a felkart mozgató izmok.
A szélesség és a hosszúság a bardigiano ló esetén is fontos érték; az irány tekintetében ez a fajta meglehetõsen egyenes vállakkal rendelkezik.
A terület elsõdleges hibái az izületi betegségek, melyek izomgyulladások és a végtag nem elegendõ használata miatt alakulnak ki.
   
Felkar terület
A felkar a váll és a könyök között helyezkedik el, és téglalap alakú. A felkarcsont és a felkart mozgató izmok alkotják a terület elsõdleges anatómiai szerkezeteit.
A bardigiano esetén kívánatos a hosszú felkar; ne legyen túl döntött és legyen párhuzamos a test középsíkjával. A legfontosabb hibák a felkarcsúcsok szétállása vagy összetartása, ha ezzel a láb állását megváltoztatják.
   
Könyök terület
Ez a terület a felkar és alkar között található és a könyökizületet foglalja magában.Az anatómiai alapját a felkarcsont csöves végzõdése, az orsócsont és a singcsont alkotják; ez utóbbi hátul jelentõs kinövést formál (könyöknyúlvány), mely megfelel a könyök csúcsának; inak és szalagok is találhatók ezen a területen.
A könyök legyen szép egyenes és hibáktól mentes.
Az iránybeli hibák közül az elsõdlegesen kiemelendõ a könyökök szétállása vagy összetartása. A hibák között kell még megemlíteni, a különbözõ izületi betegségeken túl, a lupiát; ez a betegség a könyökcsúcs deformálódását eredményezi, a bõr alatti kötõszövet irritációja miatt, melyet a patkóval való érintkezés okoz az állatnál.
   
Alkar terület
A terület a könyök és a csukló között húzódik; középsõ felületén elszarusodott képzõdmény látható, melynek neve kasztanyetta.
Az orsócsont, a singcsont, valamint a csukló és az ujjak mozgató izmai, illetve a csukló és az ujjak feszítõizmai alkotják a terület elsõdleges szerkezetét.
Az alkar legyen hosszú, izmos és a talajhoz képest függõleges.
   
Csukló terület
A csukló, melyet neveznek "elsõ könyöknek vagy állattani könyöknek" az alkar és a sípcsont között helyezkedik el; mivel nyolc csontból és a hozzájuk tartozó izületekbõl épül fel, elsõdleges szerepe a lépések során az erõhatások csillapítása.
A csukló legyen széles és szép egyenes. Az iránybeli hibák között tartják számon az oldalirányú elfordulását, melyet általában kiforduló lábállás kísér. A csukló elõre is elfordulhat (ívelt térd), hátrafelé (mély vagy kos térd), oldalirányba (íjas térd) vagy befelé (tehén térd). A hibák között gyakori még az elülsõ felület sérülése (koszorú), az izületi folyadék bõralatti felgyülemlése (fordított kalap), illetve az inak és izületek vizenyõssége.
A bardigiano ló esetén gyakori a mély térd, és ezt a hibát szelekcióval tudjuk megszüntetni, ami fõleg akkor fontos, ha hátaslóként akarjuk hasznosítani.
   
Sípcsont terület
A sípcsont a csukló és a csüd között helyezkedik el, anatómiai alapját a három csuklócsont (fõ és kiegészítõ csontok), az ujjak feszítõ és rögzítõ inai, illetve a csüd felfüggesztõ szalagok alkotják.
A sípcsont a talajhoz képest függõleges, a hátul található feszítõ és felfüggesztõ inak illetve szalagok legyenek jól elválasztottak és szárazak.
A bardigiano gyakran "szalaghúzódásban" szenved; ez a hiba akkor fordul elõ, amikor a feszítõ inak túlságosan szorosan tapadnak a csontokhoz a csukló közelében; ily módon a sípcsont felsõ kerülete kisebb lesz, mint az alsó. A hibák között kell még megemlíteni a különbözõ betegségek okozta rendellenességeket (csont túlnövése, mely gyakran fájdalmas és a sípcsont oldalsó vagy középsõ felületein jelenik meg), az inak gyulladását. A sípcsont kerületét a középsõ és a felsõ harmad között kell mérni.
   
A béklyótájék szerinti különbözõ súlyeloszlás módozatait bemutató rajz
   
   
A) normális; B) egyenesen összevarrt; C) ferdén összevarrt
   

Csüd tájéka
A csüd a sípcsont és a patát alkotó ujjak között található, anatómiai alapja a csuklóizület, a kapcsolódó inak, az ujjak rögzítõ és feszítõ szalagjai.
A csüd esetén kívánatos, hogy kiterjedt, széles és tiszta legyen; ezen kívül párhuzamosnak kell lennie a test felezõsíkjával, és 140*-os szöget kell bezárnia (155* a hátsó csüd esetén).
A legfontosabb iránybeli hiba, a középsõ rész és az oldalak elváltozásain és kifordulásain kívül, az izületi szög megváltozása lehet; ha ez a szög növekszik, egyenes csüdöt kapunk (egyenesen összevarrt) vagy akár elõreálló is lehet; ha a szög csökken, akkor ferdén összevarrt lesz az eredmény. A leggyakoribb hibák között találjuk az izületek és ínszalagok megduzzadását (a terület hátulsó-oldalsó részén található puha elváltozás), csontkinövéseket, ínszalag és izületi megbetegedéseket, sérüléseket és zúzódásokat.
   

Patakoszorú terület
Ez a terület a csüd és a pata terület között található, anatómiai alapja az elsõ ujjcsont (pasztorál csont), részben a második ujjcsont (koszorúcsont), valamint az ujjközi izület, inak és szalagok.
Béklyótájék alatt az elsõ ujjnak megfelelõ területet érjük, míg a koszorú átmeneti terület a bõr és a szaru között.
A béklyótájék legyen erõs és rövid, irányának enyhén ferdének kell lennie, hátulról elõre mutatóan. A koszorú esetén kívánatos, hogy tiszta legyen. Túl hosszú vagy túl rövid béklyótájék hosszan varrt lábat eredményez (mely egyben szinte mindig ferdén varrt is), vagy röviden varrt lábat (amely egyben szinte mindig egyenesen varrt is). A hibák között említhetjük a bõr kirepedezését, bõrfekély kialakulását a béklyótájék hátsó részén, illetve a csontkinövéseket.
A bardigiano ló esetén rövid és enyhén meghajló béklyótájék a kívánatos.
   
   
Baloldalon: pata szerkezeti rajz és jobboldalon: a láb vázlatos felosztása
   
Pata terület
Ez a terület képezi a végtag befejezõdését, vastag köröm borítja, melynek neve pata.
A terület belsõ szerkezetét részben a második ujj, a második ujjközi izület, a harmadik ujj (háromszögcsont), a sajkacsont, inak és szalagok és a lábfej élõ hártyája alkotják; ez utóbbi szerv állítja elõ és tartja fenn a patát. A szarus rész a falból, a talpból és az árokból áll. A fal vagy falazat körbefogja az összes többi részt, kivéve egy rövid hátsó szakaszt, ahol a végpontok visszahajlanak (rudak) befelé és elõre (feszítési szög), helyet adva a sarkaknak.
A falazat, mely a koszorútól tart a szabad széléig, félhold alakú (középen magasabb), és csúcsra, emlõkre, negyedekre és sarkokra osztható. A talp szarus lemez, mely enyhén homorú és a pata alapját takarja, mély v alakú bevésõdés jellemzi, melynek neve árok. Az árok vagy más néven villa a legrugalmasabb és legvastagabb rész. Ék alakú és különbözõ részekre osztható; megkülönböztetjük az elõl összetartó két vonalat (árok szárai), melyeket három bevésõdés határol, a középsõ rovátka és a szélsõ rovátkák; hátul a szárak belefolynak az érgomolyagokba.
A kívánatos pata formája kúptesthez hasonlít, mely hátul laposabb; a fal dõlése a csúcsnál kb. 60*, és a sarkok, bár párhuzamosak a csúccsal, körülbelül fele ilyen magasak. A talp látható módon homorú és az árok szárai szimmetrikusak.
Sok formai és iránybeli hiba létezik, köztük az alábbiak: nagy vagy kicsi, alacsony vagy magas láb, magas vagy alacsony sarok, széles vagy keskeny sarok, hibás talp (lúdtalp, teletalp) stb.
Az egyéb rendellenességek között tartjuk számon a köríveket (a szaru szabálytalan növekedése), a szitát (szaru törései), a talpleválást, az árok elrákosodását, végül a süllyedést. A bardigiano lovak esetén a pata általában hengeres formát mutat, sötét színû és nagyon erõs.
   
Hátsó végtagok
A hátsó végtagok, melyek az övvonalnál kapcsolódnak a testhez, a test hátsó részét tartják, és ahogy azt már említettük, elsõsorban dinamikai funkciókat látnak el.
Nyolc állattani területre oszthatók, melyek közül az utolsó négy csak kismértékben tér el az elsõ végtagok megfelelõ részeitõl.
   
A comb és a fenék területe
A comb a fart követi, majd a forgóizülettel és a lábszárral kapcsolódik egybe. Az anatómiai alapja a combcsont és az izmok; ezek négy izomkötegre oszthatók, pontosabban egy elsõ vagy kiterjedt köteg, egy hátsó vagy feszítõ (fenék), egy középsõ vagy emelõ és egy oldalsó vagy mozgató köteg.
A terület így egy fejtetõre állított kúptest formáját ölti, mely hátul mély bevágást mutat, melyet szokás "éhség vonalnak" is nevezni, mert feltûnõbb a soványabb egyedeknél.
A comb: legyen arányos és megfelelõen izmos; a bardigiano esetén ez a terület néha ugyan a rövidebb változat felé tendál, mégis kívánatosabb a szépen fejlett comb.
A fenék nem más, mint a comb hátsó felülete, és a fenékcsúcstól a fenékredõkig tart, tehát ennél a fajnál kívánatos a domború és kerek forma.
   
Forgóizület területe
Ez a terület a comb és a lábszár között található, és egy bõrredõnek felel meg (forgóizület redõ), mely a végtag és a has között feszül ki.
Az anatómiai alapját a combcsontizület vagy térdizület adja (mely a térdkalácsból, a combcsont alsó kinövésébõl, a sípcsont felsõ kinövésébõl, porcokból illetve a különbözõ csontok ínszalagjaiból áll).
A forgóizület legyen tiszta és jól kivehetõ; a leggyakoribb hibák az irányra vonatkoznak, pontosabban az elálló vagy összetartó állás.
A rendellenességek között kell megemlíteni a térd vizenyõsségét, a lábszár alsó és felsõ részeinek duzzanatait, vagy a térdkalács felsõ rögzülését.

   
Lábszár terület
A lábszár a fenék, a forgóizület és a csánk között helyezkedik el; anatómiai alapja a sípcsont, az ujjak feszítõ izmai és a hátsó lábtõfeszítõ izmok. Ez utóbbiak, az ínszalagokkal együtt alkotják a csánk szalagot.
A kívánatos láb hosszú és izmos. A bardigiano esetében kb. 55/60*-os szöget kell bezárnia a vízszinteshez képest, tehát enyhén ferde az iránya, elölrõl hátrafelé; végül a lábak álljanak enyhén lefelé összetartó irányba, hogy a csánkok ne kerüljenek túl közel egymáshoz.
   
Szabályos lábállások (Rélier rajzai, 1911)
   
   
Elsõ végtagok állásának hibái (Rélier rajzai, 1911)
   
   
Hátsó végtagok állásának hibái (Rélier rajzai, 1911)
 
   
   
Bardigiano csõdör
   
A csánk területe
A csánk a lábszár és a sípcsont között található; három felületét és egy szabad határvonalát különböztetjük meg. Ez utóbbi a csánk ínszalagjának felel meg, míg a három felület elsõ, középsõ és oldalsó. A hat lábtõ csont, a lábtõközi izületek, a lábtõ-sípcsont és a lábtõ hátsó részének izületei, az inak és szalagok alkotják a terület anatómiai felépítését.
A csánk esetén kívánatos, hogy széles, vastag és hosszú legyen. A csánk szöge, a bardigiano esetén 145 és 150* között változhat, amennyiben a sípcsont merõleges a talajra. Végül elvárás, hogy a terület párhuzamos legyen a test felezõsíkjával, legyen tiszta és száraz.
A legfontosabb hibák között kell említeni a befelé állást és a kifelé állást, melyeket a lábállások fejezetnél fogunk tárgyalni. A rendellenességek között szerepel a csánk hajlatán a bõr berepedezése, a kalap (a csánk csúcsán kialakuló deformálódás, vizenyõs duzzanat), az izületek és ínszalagok hólyagosodása (vizenyõs), és végül a csont- és izületi gyulladások. Ez utóbbiak között a csonthólyag (tüske formájú kemény deformálódás a csánk alsó harmadán), a csontpúp (oldalsó részen) és csontkosár a hátsó felületen.
Ezek a rendellenességek, még ha nem is okoznak funkcionális zavart, kizárják a hordozó egyedeket a szaporodásból, mivel jelentõs mértékû az örökletességi tényezõjük, illetve az örökletes hajlam kialakulása ezeknek az elváltozásoknak az esetén.
   
Lábállások
A lábállás alatt az álló helyzetben lévõ állat végtagjainak irányát értjük, azaz amikor mind a négy lábon oszlik meg a test tömege. A lábállások akkor tekinthetõk szabályosnak, amikor a végtag támaszkodási középpontja és felfüggesztési középpontja ugyanarra a talajhoz képest függõleges vonalra esik.
Mivel a végtagok felfüggesztési középpontjának meghatározása nem könnyû, a lábállások értékelése néhány képzeletbeli vonalhoz való viszonyítással történik, melyek jól meghatározott anatómiai területekrõl indulnak ki, és mindig függõlegesen vezetnek a talajig (ólomsúly).
   
Elsõ végtag állása oldalnézetbõl
Két lábállás vonal létezik, az alábbiak szerint:
a) a felkarcsúcstól a földig: kicsivel a pata csúcsa elé kell érnie;
b)
a könyök közepétõl a földig: két egyforma méretû részre osztja az alkart, a lábfejet, a sípcsontot és a csüdöt, kicsivel a sarkok után érve el a talajt.
Amikor a lábállás vonalak a fentiektõl eltérõ helyeken érik el a talajt, az alábbi hibás elváltozások állhatnak fenn:
1)
elõl szétálló vagy kifelé álló: az elsõ vonal a patába ér, a második a sarkoktól távolodik;
2) elõl összetartó vagy befelé álló: a második vonal a patán belülre vezet.
A második vonalhoz képest az alábbi részleges elváltozások tapasztalhatók:
3) ívelt lábfej: amikor a lábfej elõrenyúlik;
4)
mély vagy kos lábfej: ilyenkor épp ellenkezõleg, hátra felé áll. Ez a hiba sokkal gyakoribb a bardigiano esetén, mint más igavonó vagy teherhordó fajtáknál;
5)
elõre álló csüd: a csüd elõre irányú elmozdulása.
A béklyótájék elváltozása a két lábállás vonalhoz képest az alábbi következményekkel jár:
6) ferdén varrt: a csüd szöge túl zárt;
7) egyenesen varrt: a csüd szöge nyitott;
A béklyótájék relatív hosszúsága más csontokhoz képest, az alábbi hatással bír:
8)
röviden varrt: a csüd és a koszorú távolsága túl rövid; gyakran párosul egyenesen varrottal;
9)
hosszan varrt: a fenti távolság túl nagy; általában a ferdén varrt egyben hosszan is varrt; "csüdön ülõnek" nevezik a lovat, ha ez a hiba túl hangsúlyos.
   
Elsõ végtag szembõl nézve
A felkarcsúcstól elinduló lábállás vonal szerint értékeljük. Ehhez a vonalhoz képest a végtag két egyforma méretû részre oszlik.
  Az alábbi esetek fordulhatnak elõ:
1) zárt elõl lent: a végtagok lefelé összetartanak;
2) nyitott elõl lent: a végtagok lefelé szétállnak;
3)
kifelé álló csont vagy tehén láb: a végtagok összetartanak a lábfejig és alul szétállnak;
4)
befelé álló csont vagy íves térd: a végtagok szétállnak a lábfejig és alul összetartanak;
5)
kifelé keresztirányú, befelé keresztirányú: az ujjak tengelye elváltozik oldalsó és középirányba;
6)
jobbra vagy balra forduló lábak: mindkét ujjtengely jobbra vagy balra mozdul el;
7)
kétballábasság vagy kutyaláb: a végtagok szabadon álló részeinek vagy csak az alsó területeknek az elváltozása, oldalirányba (kétballábasság) vagy középirányba (kutyaláb). A második hiba gyakori a széles mellû lovaknál, és azoknál, amelyek lejtõs területen legelnek, kezelhetõ egyengetéssel és a pata ápolásával csikó korban.
A fenti hibák a nyomás nem megfelelõ eloszlását idézik elõ, és így az izületek, inak és szalagok túlzott megerõltetését okozzák, aminek a következménye betegségek és rendellenességek kialakulása. A pata mindig deformálódott, jobban vagy kevésbé szembetûnõ módon, a járás is megváltozik, gyakran hátrányára.
   
Hátsó végtag profilból
Azt a lábállás vonalat kell figyelembe venni, mely a fenékcsúcstól indul lefelé, ennek kereszteznie kell a csánk csúcsát, követnie kell a sípcsont hátsó részének vonalát, majd kevéssel a sarkok mögött kell földet érnie.
  Tapasztalt hibák:
1)
maga alatti vagy magán kívül hátul: a ló akkor tekinthetõ maga alattinak, vagy hátul szûknek, amikor a lábállás vonala eltávolodik a sípcsonttól és a sarkoktól távol ér földet, míg magán kívüli, amikor a vonal a patákon belül vagy azok elõtt ér földet;
2)
a csánk szögének elváltozása: a csánk lehet túl zárt vagy túl nyitott: az elsõ esetben a sípcsont hátulról elõre ferdül (csánkra hajlik, csánkra ülõ), sarlós lóról akkor beszélünk, amikor a csánkok összetartásához zárt szög is párosul. Ha a csánk nyitott, a sípcsont esetleges ferdesége elölrõl hátra irányú (páncélos lovak).
   
Hátsó végtag hátulnézetbõl
Ebben az esetben is a fenékcsúcstól lefelé vezetõ vonalat vesszük figyelembe.
1)
Alsó összetartás vagy szétállás határozza meg a hátsó alsó zárt vagy hátsó alsó nyitott állást.
2)
A kifelé álló csont vagy befelé álló csont a csánkok összetartásának (tehén csánk) következménye, melyet az ujjak tengelyének szétállása kísér, illetve a csánkok szétállásának következménye, együtt a végtagok alsó részeinek összetartásával.
A hátsó végtagok, az alsó régiókban, sok olyan hibát is mutathatnak, melyeket az elsõ végtagok kapcsán tárgyaltunk.
   
Mozgás és járás
Az állatkinematika a négylábúak mozgásával foglalkozik. Ez lehet helyben mozgás (mint a felállás, lefekvés, rúgás, nyújtózkodás) és járás.
 
A járást a végtagok mozgásának sorrendje alapján az alábbiak szerint osztályozzuk:
a)
járó mozgások: legalább egy végtag mindig érintkezésben van a talajjal (séta, sétagalopp);
b)
ugró mozgások: jellemzõjük, hogy van a mozgás során olyan szakasz, amikor a test ideiglenesen felemelkedik (ügetés, galopp).
A lépés két azonos fázis közötti mozdulatok összessége, melyet ugyanannak a végtagnak a mozgása követ. A nyom az a jel, melyet a láb hagy a talajon, míg a járás során hagyott nyomok összessége alkotja a nyomvonalat. A dobogás az a zaj, melyet a pata kelt a talajhoz érve; az ütem pedig az az idõ, mely két egymást követõ dobbanás között telik el.
1)
Séta: négy ütembõl álló járó mozgás; minden végtag önmagában mozog, tehát a megtámasztás mindig legalább három lábbal történik. Négy dobbantást hallunk, a nyomvonal egyszerû.
2)
Sétagalopp: nem természetes járó mozgás, két ütemben. A végtagok párosával mozognak, mindig azonos oldal mozog egyszerre, a nyomvonal dupla.
3)
Ügetés: ugró mozgás, átlós és két ütemben zajlik. A támaszkodás két lábbal történik, átlósan, két dobbanást hallunk.
4)
Galopp: ugró mozgás, átlós és három ütembõl áll. A dobbanások egyszerre történnek egy átlós lábpárnál, majd ezt egy láb dobbanása követi; a harmadik ütem után kezdõdik elölrõl a lépés.
  A járásokat más jellemzõk alapján is megkülönböztethetjük:
- lépés hossza: rövid járás, rendes járás, hosszú járás;
- lépés hossza: rövid járás, rendes járás, hosszú járás;
- szabályosság: ritmikus és ritmustalan járások.
   
Szõrzet és jelek
A szõrzet szó alatt együttesen értjük a ló bõrét borító szõrt és a sörényt.
   
Szõrzet általános jellemzõi:
-
egyszínû: egyforma árnyalatú szõrzet, fehér szálak nélkül; egyszínû lehet fekete, barna és sárga.
-
 vegyes színû: kettõ vagy több szint tartalmazó szõrzet esetén.
-
 tarka: részben albínó szõrzet esetén.
   
Szõrzet színei:
a) Egyszerû szõrzet: akkor beszélünk ilyenrõl, ha a szõrzet egyszínû.
1) Fehér (albínó lovak)
2) Fekete: fekete színû szõrzet. A feketének az alábbi változatai ismertek:
  - rendes
- hollófekete
- színes fekete
- vöröses fekete
3)
Sárga: a szõrzet és a sörény vöröses alapú. A bardigiano esetén a sárga nem megengedett.
4) Egérszürke: hamuszínû; szamarak jellemzõ szõrzete
   
b) Összetett szõrzetek: a szõrzetet alkotó szálak kettõ vagy több színbõl állnak.
1) Szürke: fehér és fekete szálú szõrzet keveredése (nem megengedett).
2) Zsemlyefakó: fehér és vöröses szõrzet keveredése (nem megengedett).
3)
Barna: vöröses alapú szõrzet, a sörény és a végtagok vége fekete. A barna az alábbi változatokban ismert:
  - izabella (tejeskávé)
- világos (fakó)
- rendes (gesztenyebarna)
- cseresznye (intenzív vörös)
- sötét (sötétbarna)
- gesztenye (sötét gesztenyeszín)
- égett (intenzív sötétbarna)
- sárgabarna (fekete végtagok és vörös sörény)
4)
Tarka: színes alapon fehér foltokkal vagy fehér alapon színes foltokkal borított szõrzet (nem megengedett).
5)
Vasderes: háromszínû szõrzet, fehér, fekete és vörös egyforma megoszlásban vagy különbözõ arányban (nem megengedett)
   
Különleges jellemzõk:
Aszerint különböztetjük meg õket, hogy állandó helyen találhatók vagy sem.
   
Nem állandó helyen található jelek
1) Fényes árnyalatok; az alábbi kifejezéseket szokásos használni:
  - színpompás a feketében
- bronz a barnában
- tükrös
- foltos
2)
Fehér szõrszálak jelenléte színes szõrzeten vagy fordítva: sok kifejezést használunk és sok típust ismerünk: kiterjedt vagy helyi lisztesség; néhány fehér szõrszál a színesek közé vegyítve.
   
Állandó helyen található jelek:
a) A szõr állásának sajátosságai:
1)
forgó; mindig van a homlokon, egyes vagy többszörös, a szõr irányának változása idézi elõ, mely rozetta alakot ölt; az elhelyezkedése alapján az alábbiakat különböztetjük meg:
  - szemvonal alatti vagy feletti
- jobbra vagy balra csúsztatott
- középen álló
2)
kalász: olyan szõrszálak alkotják, melyek vége egymással szemben áll, mindig található a nyaktõnél és az oldalakon; néha a nyak oldalán is megjelenik.
b) A fej sajátosságai:
-
fehér szõrszálak a homlokon, melyek számuk és formájuk alapján az alábbiak szerint jelölhetõk:
- kevés szõr (forgó alatt, felett, jobbra vagy balra);
- hógolyó (kerek folt);
- virág (háromrészes folt).
- Fehér szõrszálak az orrháton:
- lisztesség;
- csík: hosszúkás forma, mely gyakran még a homlokra is ráér; amennyiben csillag követi, akkor csíkban megnyúlt csillagról beszélünk; meghatározható még keskenyként vagy szélesként, hosszú vagy rövid, foltos, orrig érõ, szélezett illetve jobbra vagy balra hajló;
- széparcú: hatalmas csík, mely elfoglalja az arc oldalsó felületeit; fél széparcúról beszélünk, amikor a koponyának csak az egyik oldalán húzódik; álarcról, amikor a homlokot és a szemeket is magában foglalja.
- Fehér szálak az orron vagy a szájon:
- orrcsík: pigmentektõl mentes terület az orrcimpák között; jobbra, balra vagy két irányba terjedõrõl beszélünk, amikor eléri az orrlyukak tájékát is;
- fehérszájú: az ajkak pigment hiánya; lehet alul, felül, mindkettõ, jobbra vagy balra.
   
Példák a fej sajátságos mintáira
 
   
1) Nagy csillag csík kezdeménnyel és kis orrcsík
2) Csillag kis megszakított csíkkal és kis orrcsík
3) Lefelé szélezett csíkban folytatódó hógolyó, balra terjedõ nagy orrcsík
4) Nagy csillag, nagy csík és két irányba terjedõ orrcsík
   
c) Végtagok jellegzetességei: a végtagokon található fehér foltok neve zokni, pontosabban:
 
- zoknifolt: nem teljes folt a béklyótájék-koszorú környékén;
- zokni kezdemény: az egész koszorú fehér
- kis zokni: nem éri el a csüdöt;
- zokni: eléri a csüdöt
- nagy zokni: elfoglalja a sípcsont alsó felét;
- hosszú zokni: eléri a lábfejet vagy a csánkot;
- magasított hosszú zokni: magában foglalja a lábfejet vagy a csánkot
- nagyon magas hosszú zokni: túlnyúlik a lábfejen vagy a csánkon.
A kiterjedésén kívül az irányát is tekintetbe kell venni: elsõ vagy hátsó, jobbos vagy balos, hátsó kettõ vagy elsõ kettõ, jobboldali vagy baloldali, jobb vagy bal átlós, háromlábas zokni, négylábas zokni. A határvonalak lehetnek szabálytalanok vagy pontosan fogazottak, töredezettek vagy szegélyezettek, kiugróak, stb. Végül a zoknik lehetnek foltosak, hermelinesek vagy pöttyösek.
A bardigiano ló kívánatos szõrzete barna vagy fekete, nem kiterjedt pigment hiányos területekkel.
   
Különbözõ zokni típusok vázlatos bemutatása (Forrás: Encyclopédie du cheval. Ed. Maloine, 1964 Paris)
 
 
1 - Oldalsó zokninyom (külsõ vagy belsõ)
2 - Zokninyom a saroknál (külsõ vagy belsõ)
3 - Zokni kezdemény: A - profilból; B - szembõl
4 - Zoknik: 1a - kicsi; 1b - rendes; 2 - nagy zokni (sípcsont középig); 3 - hosszú;
4 - magasított hosszú; 5 - nagyon magas hosszú
   
Kormeghatározás
A ló korának megállapítása az egyed gazdasági és klinikai értékelése szempontjából egyaránt fontos.
A tenyésztésre szánt egyedeknél is hasznos kiindulási alap a kor vizsgálata, bár nem az egyetlen szempont.
Általában az egyed általános fizikai állapotát kell figyelembe venni, illetve a felhasználást, amire szánjuk.
A lovak esetén az élet hossza meglehetõsen változó a fajtától és a környezettõl függõen.
Van példa rá, hogy egyes lovak jóval többet éltek, mint harminc év; a bardigiano esetén az átlagos élettartam 20 év körül van.
Legtovább a vékony csontozatú, illetve a kistermetû (pónik) lovak élnek, még a tömzsi, erõsebb felépítésûek kevesebb ideig.
A ló esetén a kor meghatározása alapvetõen a fogak fejlõdésének vizsgálatán alapszik.
A lovak fogai közt megkülönböztetjük a metszõfogakat, a szemfogakat, az elsõ õrlõket és a hátsó õrlõket; minden fog három részbõl épül fel: gyökér vagy fogágy rész, fognyak, azaz a gyökér és a korona közti terület, végül a korona, azaz a fog szabadon álló része. A metszõfogak tépésre vagy vágásra alkalmasak; a lovak szájában az ajkakhoz közel, elõl található belõlük 12, 6 mindkét oldalon; megkülönböztetjük a két oldal találkozásánál, azaz legelöl található két fogat, a metszõfogak közül a leghátulsókat és a köztük levõket. A száj legelején lévõ két elsõ metszõfog pár összeér; a metszõfogak közül a leghátsók egyben az ív legszélesebb részén is találhatók; a köztes metszõfogak ezek között helyezkednek el.
Ezek a fogak piramis alakúak, görbe tengely mentén épülnek fel elliptikus alapra, összetevõik pedig a zománc, a csont és a kõ.
A metszõfog hosszirányú metszete mutatja a felépítését: belül két üreget figyelhetünk meg; az idegcsatornát vagy belsõ fogcsatornát, mely a fog alapjától a korona felé haladva szûkül és csont veszi körül; a korral elõrehaladva ez az üreg lassanként eltömõdik a képzõdõ csonttól.
A zománc a fog külsõ felületét alkotja, követve a korona vonalát, majd a fog tengelye mentén visszahajlik, és az idegcsatorna mögött bemélyed a csontba. Ebbõl kifolyólag a lovak metszõfogaiban találunk egy második üreget, mely nyitott a külvilág felé és zománc veszi körbe, ezt nevezzük "külsõ fogcsatornának"; a felnõtt egyedeknél eltûnik a fognyak, tehát a gyökõr és a korona már nem különíthetõ el pontosan.
A fogak ajak felõli felülete domború és mélyen bevágott; a belsõ felületük felül lapos, majd két felületre oszlik a gyökér felé, így kialakul egy harmadik határvonala. A határvonalak közt különbséget teszünk a szélsõk és a középsõ között, de a korona csúcsánál mindegyik lekerekedik, míg a gyökérhez közeledve szögletessé válnak.
A korona felsõ felületét, mely érintkezik az ellentétes fogágy megfelelõ fogával, érintkezõ felületnek nevezzük; szûz fog esetén ezt a felületet a zománc és a külsõ fogcsatorna alkotja, mely utóbbi lassanként eltömõdik fogkõvel, ezért fekete színû lesz, ezt a jelenséget nevezik "babkukacnak". A felsõ fogágy metszõfogai általában nagyobb méretûek és hosszabbak az alsókhoz képest, a külsõ csatorna mélyebb, a hosszanti tengely domborúbb (lásd a 40. oldal ábráját).
A fentiekbõl következik, hogy:
 
a) az egész felsõ fogágy nagyobb méretû, mint az alsó és a hátsó metszõfogak így mindkét oldalról érintkeznek;
  b) a külsõ fogcsatorna hosszabb lesz a felsõ metszõfogak esetén.
Tejmetszõfogak: sok tekintetben eltérnek az állandó metszõfogaktól:
 
a) kisebb a méretük;
b) hiányzik a középsõ hosszanti bevágás, viszont vékony csíkok futnak rajtuk végig;
c) az érintkezõ felület mindig ellipszis alakú marad, a kopás ellenére;
d) a külsõ fogcsatorna arányosan tágabb;
e) a fognyak jól láthatóan megvan;
f) a gyökér rövid, egyenes, nincs rajta zománc és négyzetes piramisra hasonlít.
   
A szemfogak a lovak esetén általában csak a hím egyedeknél jelennek meg a negyedik életévük után. Fogsoronként kettõ van belõlük, kúp alakúak és enyhén elõre domborodnak.
Ezek a fogak osztják két részre a metszõfogak és õrlõfogak közötti területet, melyek közül az elsõ rész határozottan kisebb. Idõnként nõstényeknél is elõfordul a szemfogak megjelenése.
Az õrlõfogakból 24 van, azaz tizenkettõ alul és ugyanannyi felül, tehát hat darab minden félkörívben. Az elsõ három mindegyik félkörívben kiesik, és ezeket elõõrlõknek nevezzük. Idõnként a felsõ fogsorban megjelenik két csökevényes fog, oldalanként egy, melyek az általában hiányzó elsõ elõõrlõknek felelnek meg; ezeket "farkasfognak" nevezzük, és zavarokat okozhatnak a rágásban, valamint a zabla használatában.
   
A kor által elõidézett változások a metszõfogakban
  Több tényezõt kell figyelembe venni.
a)
A fogsor ívének módosulása: ez érintheti a formát, a hosszúságot és az arányokat. A formát az érintkezõ felület külsõ pereme határozza meg. Ez a perem mindig félkörívet alkot a csikóknál, majd a kor elõrehaladtával eltorzul, végül egyenes lesz. A metszõfogak koronájának hosszúsága növekszik a korral; 10 éves kor felett már egyértelmûen látható a fogak megnövekedett hossza. A metszõfogak dõlése is nõ a korral; ez az érintkezõ felület nagyobb kiterjedését idézi elõ külsõ és belsõ irányban egyaránt.
b) Az érintkezõ felület elváltozása:
1)
forma: ahogy már láttuk, az érintkezõ felület formáját meghatározó tényezõk között van a korona módosulása fentrõl lefelé, illetve a megváltozott kopási szög, mely fokozatosan a fogsor dõléséhez vezet.
 
- ellipszis alakú forma, mely a nyelv és az ajkak irányában lekerekített; a tejmetszõfogak és a szûz végleges fogak jellemzõje;
- egyszerû ellipszisforma: kezdeti kopás
- ovális forma: közepes kopás; a tengelyek egy irányba állnak; a belsõ perem kezd szélesedni;
- kerek forma: az érintkezõ felület belsõ pereme félkör alakú;
- háromszögforma: nõ a rágófelület ferdesége;
- két csúcsos: a külsõ tengely határozottan megnõ; hasonlóképpen alakul a fog belsõ kopó felülete is.
2) Felépítés elváltozásai: a metszõfogak két üregéhez kapcsolódnak.
 
- Felsõ kopás: az a jelenség, amikor egy szûz metszõfog átalakul értékelhetõ érintkezõ felülettel rendelkezõ foggá, és ez akkor következik be, amikor az ellentétes fogsorral találkozik. Az érintkezõ felületet a zománc külsõ része alkotja, illetve egy vékony csontréteg, valamint egy szintén zománcból álló belsõ perem és a külsõ fogcsatorna;
- kiegyenlítõdés: a külsõ fogcsatorna eltûnik, miközben megmarad a középsõ zománc;
- szintezés: akkor szintezett egy metszõfog, amikor eltûnik a középsõ zománc;
- fogcsillag: ahogy láttuk, az idegcsatorna korona felõli vége egy rövid szakaszon párhuzamos a külsõ fogcsatorna csontfalával, melynek belsõ oldala mentén húzódik. Amikor a kopás eléri, az idegcsatorna alja eltömõdik a folyamatosan képzõdõ csonttól; ez sokkal intenzívebb sárga színû, mint a rendes csont, és hosszú foltot alkot a középsõ zománc és a fog külsõ pereme között. Ez a képzõdmény, melyet fogcsillagnak nevezünk, a korral változik formáját és helyzetét tekintve egyaránt, elõbb ovális, majd kerek lesz, és egyre inkább a fog belsõ peremének irányába mozdul el.
- Tehát a kor megállapításánál azt kell figyelembe venni, hogy egy fog:
  a) kiesik;
b) igazodik: azaz eléri a többi fog szintjét
c) kopik, azaz a zománc nem folyamatos
d) kiegyenlítõdik, eltûnik a külsõ fogcsatorna;
e) szintezõdik: eltûnik a középsõ zománc.
   
Korszakok a ló életében

1. Tejmetszõfogak megjelenése
(0 és 12 hónap között)
A tejmetszõfogak megjelennek:
Elsõk: 0 - 10 nap
Középsõk: 30 - 40 nap
Hátsók: 180 - 200 nap (kb. 6 hónapos korban)
igazodnak:
Elsõk: 15 - 20 nap
Középsõk: 40 - 50 nap
Hátsók: 12 hónaposan
lekopnak:
Elsõk: 2 hónaposan
Középsõk: 4 hónaposan
Hátsók: 15 hónaposan

2. Tejmetszõfogak kiegyenlítõdésének idõszaka
(12 és 30 hónap között)
A tejmetszõfogak kiegyenlítõdnek:
Elsõk: 12 hónaposan
Középsõk: 15 - 18 hónap
Hátsók: 22 hónap és azután
Ezen kívül a második év után egyértelmû lesz a fognyak és a fogak eltávolodása egymástól. Figyelembe kell még venni a méretet, valamint a paták, a szõr, a sörény állapotát, a testrészek arányát (fej-törzs, elsõ - hátsó részek), mely a növekedés mutatója, illetve általában a csikó kinézetét.

3. Állandó metszõfogak megjelenésének idõszaka:
(30 hónap és 5 év között)
A felsõ fogak kicsit elõbb bújnak elõ, mint az alsók. Az állandó fog megjelenése a megfelelõ tejfog kiesésével egyidõben történik.
Az állandó alsó metszõfogak megjelenése:
Elsõk: 2 és fél évesen
Középsõk: 3 és fél évesen
Hátsók: 4 és fél évesen
igazodás:
Elsõk: 3 évesen
Középsõk: 4 évesen
Hátsók: 5 évesen
A szemfogak 4 és fél éves kor körül jelennek meg és egészen 7 éves korig nõnek.
Öt éves korában a lónak kialakul a szája, minden metszõfog kiigazodott és megjelentek a szemfogak.

4. Alsó metszõfogak kiegyenlítõdésének idõszaka:
(6 és 8 év között)
Az alsó metszõfogak kiegyenlítõdése:
Elsõk: 6 évesen
Középsõk: 7 évesen
Hátsók: 8 évesen
Ezen kívül 6 éves korban az elsõ metszõfogak ovális formát öltenek; 7 évesen a középsõ metszõfogak formája ovális.
7 és 8 éves kor között megjelenik felül a hátsó metszõfogakon a fecskefarok; 8 éves kor felé megjelenik a fogcsillag alul az elsõ és középsõ metszõfogakon, 8 évesen azt mondják, hogy a ló "korjel nélküli", mert már nem lehet egyértelmûen megállapítani a korát a jelekbõl.

5. Alsó metszõfogak lekerekedésének idõszaka
(8 és 13 év között)
Az alsó metszõfogak lekerekedése:
Elsõk: 8 - 9 évesen
Középsõk: 9 - 10 évesen
Hátsók: 11 - 13 évesen
Fontos megemlíteni, hogy 9 éves korban felül az elsõ metszõfogak kiegyenlítõdnek, míg 10 évesen felül a középsõ metszõfogakkal is megtörténik ez.
Ezen kívül 13 éves korban minden alsó metszõfognak szintezve kell lennie.
9 éves kor tájékán a fogsor profilja oldalról nézve, kezd csúcsíves lenni; az alsó fogsor formája kezd lekerekített ívre hasonlítani, az érintkezõ felület zárt szöget alkot a metszõfogak belsõ felületével.

6. Háromszögesedés idõszaka:
(13 és 18 év között)
Háromszög formájúak lesznek:
Elsõk: 14 évesen
Középsõk: 15 évesen
Hátsók: 16/18 évesen
Ezen kívül 15 éves korban megjelenik a második fecskefarok, mely csak 16 éves kor körül tûnik el.

7. Kétcsúcsos idõszak
(18 és 21 év között)
Az alsó fogsor kiegyenesedésével együtt, a koronák egyértelmû meghosszabbodása, az alsó metszõfogak vízszintezõdése, az érintkezõ fogsorok éles szögû profilja mellett a kétcsúcsosság megjelenése az elõrehaladott öregség jele.
   
Fog rendellenességei
 
- Megjelenés szabálytalan idõpontja
- Mennyiségi rendellenességek
- Szerkezeti rendellenességek: amikor a külsõ fogcsatorna mélyebbre hatol, még akkor is meg van, amikor a fog már lekerekedett formájú; a kiegyenlítõdés késik és a lóról azt mondják, hogy "filkós". "Hamis filkóról" beszélünk, amikor a zománc maradvány kiterjedtebb, és azért a szintezõdés késik.
- Illeszkedési rendellenességek: ez akkor fordul elõ, amikor a két fogsor csak részben illeszkedik, vagy egyáltalán nem illeszkedik; ez az állkapocs nem megfelelõ vagy túlzott növekedése esetén fordul elõ (rövid szájúság vagy hosszú szájúság).
Amikor a felsõ fogsor fogai túlnõnek az alsó szemben lévõ fogakon, és rendellenesen megnõnek "papagájcsõrrõl" beszélünk.
Ellenkezõ esetben fordított papagájcsõrrõl van szó.
 
- Támaszkodási szokás: a ló rossz szokásáról van szó, mely során a fogsor elülsõ felületét valamilyen támasztéknak nyomja; így olyan kopás jelentkezik, mely megváltoztatja a fogsorok profilját.
- Csalások: a lovak fiatalításának vagy öregítésének eszközei képezik õket; az elsõ esetben a leggyakoribb a fogak lereszelése, hogy rövidebbek legyenek, fecskefarok mesterséges kialakítása vagy mesterséges külsõ fogcsatorna képzése. A második esetben a tejfogakat idõ elõtt kihúzzák, ezzel felgyorsítják a végleges fogak megjelenését.
   
A ló életének korszakai (összefoglaló táblázat)
   
Idõszak
1. idõszak
2. idõszak
3. idõszak
4. idõszak
5. idõszak
6. idõszak
7. idõszak
Fogak Tejmetszõfogak
megjelenése		 Tejmetszõfogak
kiegyenlítõdése 		Állandó metszõfogak megjelenése (2,5-5 évesen) Alsó metszõfogak kiegyenlítõdése
(6 - 8 évesen)
 Alsó metszõfogak lekerekedése Alsó metszõfogak háromszögesedése Alsó metszõfogak kétcsúcsossá válása
Elsõ
metszõfogak 		Az elsõ 10 nap során megjelennek
10-15 nap között kiigazodnak
2 hónaposan simára kopnak
 12 hónaposan kiegyenlítõdnek 2 és fél évesen kiesnek és megjelennek
3 évesen kiigazodnak
 6 évesen kiegyenlítõdnek oválisan
8 évesen lekerekednek és megjelenik a fogcsillag
 9 évesen
kiegyenlítõdnek felül az elsõ metszõfogak
 14 18
Középsõ
metszõfogak		 30-40 nap körül jelennek meg
40-50 nap körül kiegyenlítõdnek
4 hónaposan simára kopnak
 15-18 hónaposan kiegyenlítõdnek 3 és fél évesen kiesnek és megjelennek
4 évesen kiigazodnak
 7 évesen kiegyenlítõdnek oválisan 10 kerek 15 19
Hátsó
metszõfogak 		6 hónaposan megjelennek
12 hónaposan kiigazodnak
 15 hónaposan simára kopnak
22 hónaposan vagy utána kiegyenlítõdnek
 4 és fél évesen kiesnek és megjelennek
5 kiigazodnak
Kész Száj
 8 évesen kiegyenlítõdnek
7 évesen felül fecskefarok
Korjel Nélküli
 11-12
13 és minden metszõfog szintezõdése
 16-18
14-15 második fecskefarok
Éles szögû fogsor
 20-21 jelentõs hosszúság
Szemfogak     4 és fél évesen megjelennek
5 évesen a szemfogak nõnek 7 éves korig
        
Idõtartam Születéstõl 12 hónapos korig 13 hónaptól 30 hónapig 2 és fél évtõl 5 évig 6 évtõl 8 évig 9 évtõl 13 évig 14 évtõl 17 évig 18 évtõl 21 évig
 
Goody rajzai és adaptációi (Edagricole 1980)