A csikó felnevelése

A csikó felnevelése

A kancák esetén a vemhesség körülbelül 11 hónapig tart, és figyelembe véve, hogy a párosodási idõszak tél végétõl nyár elejéig tart, a csikók többsége tavasszal jön világra, amikor a legkedvezõbbek az idõjárási viszonyok, a táplálkozás és a szoptatás körülményei (legelõ).
Az ellés alatt a kancának általában nincs szükséges segítségre; valójában nem is könnyû jelen lenni a csikó születésénél, hiszen rendes körülmények között a kanca megvárja azt a pillanatot, amikor egyedül van, és általában éjszaka hozza világra az utódját, idegenek jelenlétében pedig képes késleltetni az eseményt.
Az elsõszülõ kancák idõnként nem akarnak szoptatni; ilyenkor türelemmel kell õket hozzászoktatni, amíg el nem fogadják ezt a tevékenységet.
Amennyiben azonban kitartóan rugdossák és harapdálják a csikót, vagy nincs tejük, vagy elpusztulnak, akkor ha lehetséges dajkát kell alkalmazni, vagy mesterségesen kell táplálni a csikót, mely történhet erre a célra szolgáló tejjel vagy a gyerekeknél is alkalmazott tejporral.
Élete elsõ napjaiban a csikó naponta tízszer vagy még többször szopik, míg ahogy idõsödik és egyre több szilárd táplálékot fogyaszt, csökken a szopások száma; nem tanácsos azonban felfüggeszteni az anyatejes táplálást a születéstõl számított negyedik hónap elõtt.
Élete elsõ hónapjaiban a csikó számos fertõzõ betegségnek van kitéve a tenyészetben, mint az izületi gyulladás, nyirokcsomó-gyulladás, fertõzõ bélhurut, köldökfertõzések, influenza és tüdõgyulladás. A védelmükrõl az anya elõtejével (az ellés után azonnal kiválasztott antitestekben gazdag tej) kapott immunitás gondoskodik, mely azonban rövid ideig tart ki, és a csikókat három hónapos koruk után érdemes beoltani a vírusos megbetegedések ellen.
Körülbelül 8 nappal az ellés után a kancáknál bekövetkezik az elsõ peteérés (ellés utáni sárlás), ez idõszak alatt a csikók jellemzõen hasmenés tüneteit mutatják, mely a tejben található néhány anyagcseretermék miatt következik be; ez a jelenség általában megszûnik a sárlás végén és nem jelent gondot a csikó nevelésében.
Életének elsõ hete után a csikó szájában megjelennek az elsõ metszõfogak, míg a középsõ metszõfogak az elsõ hónap végén jelennek meg; ebben az idõszakban a csikó elkezdi magához venni az elsõ szilárd táplálékokat, és aztán már az anyjával együtt eszik.
A második hónaptól kezdve a szilárd táplálék fogyasztása nem csak az emésztõrendszer megfelelõ fejlõdéséhez fontos, hanem a gyorsan növekvõ fiatal állat energiaigényének kielégítéséhez is; ezért ajánlatos naponta adni a csikónak koncentrátumot, vagyis a számára szükséges táplálék kiegészítõket; érdemes ilyenkor a csikó számára külön etetõt kialakítani, melyet az anyja nem érhet el, így elkerülhetõ, hogy elegye az utódja elõl a táplálékot.
A születését követõ elsõ napoktól fontos, hogy a csikó és anyja eltöltsenek néhány órát a szabadban, egy elkerített területen, egyrészt mert a napsütés elõsegíti a kalcium megkötését, másrészt mert a rendszeres mozgás jótékony hatással van a mozgásszervek harmonikus fejlõdésére.
Az elválasztás, rendes körülmények között, a születéstõl számított ötödik és nyolcadik hónap között történik, de elõrehozható a negyedik hónapra is, ha az anya állapota ezt megkívánja. Általában, ha az anyaállatnál új vemhesség alakult ki, korábban eltávolítják a csikótól. A harmadik hónap tájékán a fiatal állatok lefogyhatnak és étvágytalanságot mutathatnak, illetve a has jellegzetes elváltozását figyelhetjük meg (két oldalt kidagad); ezeket a tüneteket bélférgek okozzák; ebben a korban tehát indokolt féreghajtó kezelést végezni, annál is inkább, mert ma már könnyen elvégezhetõ a kezelés a szájon át adható tablettákkal.

"a bardigiano ló"
Nyolc hónapos korban az elválasztott csikónak már minden tejfoga megjelent, és gyors növekedésnek indul (a hátsó terület eltérõ magassága az elsõhöz képes), tehát a táplálásának is ennek megfelelõnek kell lennie, azaz fehérjében és vitaminban gazdagnak; a legeltetés nagyon hasznos, és ha ez nem megoldható, gondoskodni kell zöldtakarmányról a kedvezõ évszakok alatt, valamint naponta legalább néhány órára biztosítani kell a csikónak, hogy a szabadban lehessen. Erre a célra a legjobb terep az úgynevezett kevert talaj, ami agyagos és homokos, és megfelelõen elegyengetett, sima. Ez elõsegíti a kialakuló paták egyenletes kopását, ezzel a szaruállomány mindenhol egyforma mértékben növekszik, így a láb szabályos formájú, megfelelõen széles és kemény lesz. Helyes gyakorlat azonban már az elsõ hónapoktól elkezdeni a paták ápolását és egyengetését, ezzel megelõzhetõ, vagy korrigálható a lábállás esetleges hibája.
Általában azokat a hím lovakat, melyeket nem kívánnak a tenyésztésben igénybe venni, 18 hónapos koruk tájékán ivartalanítják. Ajánlatos korábban kiherélni azokat a csikókat, melyek inkább erõsödnek és nem növekszenek, mert a kasztrálással a ló formája könnyedebb lesz és ez a testfelépítés elõnyére válik.
Az irányíthatóság, engedelmesség, kezesség eléréséhez folyamatos kapcsolatot kell kialakítani a lóval már az elsõ hetektõl kezdve, közeledve hozzá és gyengéden megsimogatva. Szinte minden csikó szereti, ha vakargatják, elõször a nyakán, majd a hátán, a hátsófelén, és hamar megtanulják, hogy azt a testrészüket tolják elõtérbe, melyen jól esne nekik a vakarás.
Ebben a kezdeti fázisban érdemes a simogatásokat kiterjeszteni az elsõ végtagokra, kézbe véve és gyengéden felemelve azokat, és amikor ezt már gond nélkül elfogadja az állat, akkor térjünk rá a hátsó végtagokra.
Már az elsõ hónaptól kezdve érdemes könnyû kötõféket adni a csikóra, de ezt mindig vegyük le, amikor a csikókat kiengedjük a kifutóba. Az elválasztás elõtt már hozzá lehet szoktatni a csikókat ahhoz, hogy kövessék azt, aki kötõféken vezeti õket, eleinte még az anya társaságában.
Kitartó és fokozatos munkával egy jól nevelt csikó az elválasztáskor könnyen hagyja már a kötõfék felhelyezését, követi a vezetõjét, engedi magát ápolni és letakarítani, és egyik végtagja esetében sem fejt ki ellenállást.
Az elválasztás után az anyától való elszakadást követõen azok a csikók, melyekkel megfelelõen bántak, nagyobb érdeklõdést mutatnak az ember iránt, és ebben a korban lehet kialakítani a kezesség legnagyobb mértékét, fõleg azoknál a csikóknál, melyek a szabadban éltek a legelõkön, anyjuk társaságában.
A korán elkezdett és fokozatos nevelés segít megelõzni és elkerülni fölösleges küzdelmeket a lóval, és a késõbbiek során is a ló jobban bízik majd az emberben, és hagyja magát betanítani. Az egy éves csikó, ha jól van idomítva, könnyedén hagyja magát vezetni és megfelelõen engedi a végtagjai gondozását.
A kiképzés kezdete erõsen függ attól, hogy milyen célra szánjuk a lovat; általában azonnal a 18. hónap után kezdõdik az ügetõ és galoppozó lovak esetén, viszont sokkal késõbb kerül rá sor a kifejezetten versenycélokat szolgáló lovaknál. A bardigiano fajtához tartozó csikók esetén a könnyû terhek hordására, a nyereghez és egyéb lószerszámhoz való szoktatás a második életévtõl kezdõdhet, de tényleges alkalmazásuk csak a harmadik életévük elejétõl kezdõdik.

Lovas séta a "Ghirardi oázisban" Borgotaro környékén (Párma)