A Bardigiano eredetérõl szóló elsõ értesülések 1864-bõl származnak, egy olyan "ló változat" történelmi forrásból merítõ leírásából, mely meglehetõsen homogén, és mely megtalálható a nyugat-emíliai Appenninektõl egészen Lunigianaig. Az állományt kiváló tulajdonságok jellemezték, mint erõs testfelépítés és teherbírás, könnyû fej, rövid fülek, dús sörény, robusztus és erõs lábak.
A fajta a nevét a Parma megyében található "Bardi" környékérõl kapta, ahonnan ered.
A Törzskönyv megalkotásával meghatározták a fajta tipikus jellemzõit, figyelembe véve azt is, hogy milyen környezetben él a ló és milyen munkavégzés kapcsolódik hozzá.
A Bardigiano állomány Emilia, Liguria dombos-hegyes vidékein, illetve Toscana egyes területein honosodott meg, de más tartományokban is elterjedt; az állományt 3500 lóra becsülik, közülük 1300 a tenyészkanca.
A legtöbbször alkalmazott tartási forma a fél-szilaj tartás; a lovak az év számos hónapjában szabadon vannak a legelõn.
A Bardigiano rövidhátú lófajta, a természetére nézve kezes, igénytelen, teherbíró. A feje könnyû, az orrhát enyhén homorú, szemei nagyok, élénkek, kifejezõk, kívánatos, hogy takarja õket egy sûrû, lelógó varkocs. Nyaka erõs, domború, sûrû sörénnyel fedett, a marja közepesen kiemelkedõ, háta széles, erõsen hangsúlyozott keresztmetszeti átmérõvel. A végtagok erõs csontozatúak, rövid csüddel, nagyon hosszú patákkal, tehát olyan állatra jellemzõek, mely nehéz talajon él. Szõre barnásvörös pej, a szabályos pejtõl a vöröses árnyalattal foltozott feketéig.
A lovak bejegyzése a Méneskönyvbe az alábbi rend szerint történik:

IDEIGLENES BEJEGYZÉS

Csikók Törzskönyvi Bejegyzése: ide kerülnek bejegyzésre azok a csikók 30 hónapos korukig, melyeknek mindkét szülõje törzskönyvezett.

VÉGLEGES BEJEGYZÉS

Csõdörök Törzskönyvi Bejegyzése: ide kerülnek végleges bejegyzésre a csikók törzskönyvébõl felkerülõ hímek, melyeknek legalább két generációra visszamenõleg törzskönyvezettek a felmenõi, és 80 pontnál többet értek el az alaktani értékelésen.

Tenyészkancák Törzskönyvi Bejegyzése: ide azok a nõstények kerülhetnek át véglegesen a csikók törzskönyvébõl, melyek az alaktani értékeléskor legalább 70 pontot kaptak.

A tenyészkancák kiegészítõ jegyzékébe azok a kancák kerülnek bejegyzésre, melyek megfelelnek a fajta elvárásainak, de a törzskönyvezettségük nem teljes, és legalább 70 pontot kaptak az alaktani értékelésen.

A végleges bejegyzéshez elõírt méretbeli elvárások (cm):

- születések és tulajdonosváltozások ellenõrzése
- csikók megjelölése folyékony nitrogén jellel
- válogató találkozók és szemlék
- kiscsikók értékelése
- tenyészállatok alaktani értékelése
- csõdörök és a legjobb tenyészkancák vörösvérsejt tesztje
- csõdörök termékenységi tesztje
- tenyészkancák tervszerinti megtermékenyítése alaktani jellemzõk alapján
- az alaki-külsõ értékeléshez használt adatlap alkalmazásának oktatása
- a genetikai index becslése a marmagasság alapján
- lovas rendezvények szervezése és részvétel azokon a fajta terjesztése érdekében
- a Bardigiano hátaslóként való alkalmazásának ösztönzése

A BARDIGIANO LÓFAJTA SZELEKCIÓS PROGRAMJA

A szelekció célja a hátasló és könnyû fogathúzás igényeinek, illetve a falusi turizmus során való használatnak megfelelõ forma kialakítása, és ez utóbbi terén a Központi Hivatal évek óta végez kutatásokat a legmegfelelõbb tulajdonságok kialakítására.
1994. év elejétõl bevezetésre került egy olyan szelekciós program, mely a genetikai jellemzõk és új értékelési metódusok alkalmazása révén lehetõvé teszi a fajta genetikai fejlõdésének felgyorsítását. A program során alkalmazott eszközök alapvetõen az alábbiak:

Marmagasság Genetikai Mutatója:

Ez a mutató, melyet minden évben megállapítanak és közzétesznek, lehetõvé teszi a tenyészcsõdörök és kancák kiválasztását a genetikai értékük alapján, melyet aztán tovább adnak az utódaiknak a marmagasságot illetõen.
Ennek a mutatónak a használata elõsegíti a magasság növelését, amely együtt jár az összes csontváz elem meghosszabbodásával, így a szelekció inkább a hosszabb példányoknak kedvez, melyek alkalmasabbak a hátaslóként való használatra.

Külsõ Alaki Értékelés:

A Külsõ Alaki Értékelés adatlap kidolgozás alatt van és 1996 elején kerül bevezetésre. Ez az új típusú értékelés lehetõvé teszi minden ló esetén az alaki jellemzõk felmérését egy biológiai lépték segítségével, minden jellemzõ figyelembe vételével, és nem ítéletet alkot, hanem az állat képét rajzolja fel.
Az alaki tényezõk megállapításának az a módszere tárgyilagos értékelést tesz lehetõvé a különbözõ alaki jellemzõket illetõen, és ezeket az adatokat lehet használni aztán a genetikai mutatók kidolgozásánál az alaki jellemzõk tekintetében.
A tényleges értékelõ ítélet hagyományos jellegû pontozási rendszerrel kerül megállapításra, ezt egészíti ki a külsõ alaki értékelés.
Ez a két szelekciós eszköz feladata, hogy elõsegítse a legjobb csõdörök és a legjobb kancák pároztatását. Ezeknek az alanyoknak az utódai közül kerülnek kiválasztásra azok a csõdörök, melyek aztán a tenyészállomány frissítését adják.

FAJTA TENYÉSZTOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE (ANA)

Az ANA jogilag elismert, bejegyzett Egyesület, melyet a Mezõgazdasági, Élelmiszeripari és Erdõgazdálkodási Minisztérium rendelete hozott létre.
Az ANA tevékenységét a Minisztérium ellenõrzi, valamint maga a Minisztérium támogatja anyagi forrásokkal is.

CÉLOK

minden olyan tevékenység elõmozdítása, melyek hozzájárulhatnak a fajta javulásához, értékeinek megismertetéséhez és elterjedéséhez.
Elsõsorban:

A Szövetség tagjai a Megyei Tenyésztõk Szövetségei.

A SZÖVETSÉG SZERVEI

A Törzskönyv a legfontosabb eszköz a tenyésztés fejlesztõ programjainak kezelésében, mivel ebben található a bejegyzett és ellenõrzött állatok családfájára, származására, alaki és tenyésztési jellemzõire vonatkozó adatok gyûjteménye, archívuma, illetve ezek feldolgozása.

A Törzskönyv felépítése

A Törzskönyvhöz kapcsolódó tevékenységek az alábbiak szerint oszlanak meg:

A Törzskönyv az alábbi részekre oszlik:

a) Csikók Törzskönyvi Jegyzéke
b) Tenyészkancák Törzskönyvi Jegyzéke
c) Csõdörök Törzskönyvi Jegyzéke

A különbözõ Jegyzékekbe azokat az alanyokat lehet bejegyezni, melyek megfelelnek a biológiai méretbeli, alaki és származási elõírásoknak, melyeket az egyes fajtákra vonatkozó Technikai Normák tartalmaznak.

Bejegyzés a Törzskönyvbe

A Törzskönyvbe történõ bejegyzéshez a tenyésztõnek ilyen irányú kérvényt kell benyújtania a Központi Hivatalhoz, a Megyei Tenyésztõk Szövetségén keresztül. A Törzskönyvbe bejegyezhetõ alanyoknak rendelkezniük kell a Technikai Normákban meghatározott jellemzõkkel.

GYAKORLATI SZOLGÁLTATÁSOK

Az ANA, a Központi Törzskönyvezõ Hivatalon és a Megyei Hivatalokon keresztül, általában az alábbi szolgáltatásokat nyújtja:

- alanyok alaki értékelése fajta szekértõk bevonásával;

- törzskönyvi kivonat kiállítása;

- a bejegyzett állatokra vonatkozó tenyésztési adatok nyilvántartása;

- alaki és tenyésztési genetikai mutatók kidolgozása (azaz a tenyészállatok genetikai várható tulajdonságainak megállapítása);

- a bejegyzett állomány osztályozásának elkészítése, hogy kiválaszthatók legyenek a legjobb tenyészállatok a fedeztetési terv elkészítésének megkönnyítés érdekében;

- szelekciós tervek meghatározása és azok terjesztése;

- tenyészállatok származásának igazolása;

- Tenyészállatok genetikai jellemzõinek kutatása és vizsgálata, hogy kiszûrhetõk legyenek a negatív és pozitív genetikai jegyeket hordozó alanyok (tenyésztés elõsegítése);

- tanulmányok és kutatási anyagok gyûjtése és terjesztése a fajtára vonatkozóan;

- állattenyésztési-technológiai rendezvények és vásárok szervezése, a kínálat és kereslet közötti kapcsolat elõsegítése érdekében.

A ló azon kevés háziasított állatfaj közé tartozik, melynek tenyésztési technológiájában a szõrzet színe még megõrizte fontosságát, a rajzolaton felül; néhány lófajta esetén a szelekció meghatározott szõrzet elérését célozza, és létezik számos olyan különleges eset is, ahol a színhez különbözõ problémák kapcsolódnak. Talán furcsa, de a ló esetében még ma is viták folynak a szõrzet pontos meghatározásáról és annak öröklési módozatairól; a zûrzavar csak növekedett azáltal, hogy régebben kevéssé ismert, egyedi szõrzetû lófajták is elterjedõben vannak.

Az évszázadok során a szõrzet típusait a világ különbözõ részein olyan módszerekkel osztályozták, melyek természetesen nem építhettek tudományos alapokra, melyek akkoriban még nem is léteztek. Csak az utóbbi években született néhány részleges megoldás a szõrzet genetikai meghatározására, és ezért egy eléggé pontos és tudományos genetikai terminológia mellett tovább él a használatban a "hagyományos" terminológia is. Minden nemzet saját terminológiát dolgozott ki, mely az egyre gyakoribb kapcsolatok miatt szükségessé tette a kifejezések standard meghatározását. Jelenleg azt a nehézséget nemzetközi kifejezések alkalmazásával oldották meg. Ettõl függetlenül szükség van azonban egy olyan terminológiára, mely a genetikai jellemzõk összességére alapul, és amely egyebek között megkönnyítené az egyes egyedek azonosítását, az apaság és/vagy anyaság kizárását, valamint csökkentené az alanyok felcserélhetõségének lehetõségét.

Néhány tekintetben már jól állunk, ezek közé tartozik a sárgapej, a szürke és a vasderes.

Az olasz fajtákba tartozó lovak kizárólag fekete vagy vöröspej vagy sárgapej szõrzettel születnek (1, 2, 3 ábra). A genetikai meghatározottság még csak a sárgapej (sárgás-vöröses) szõrzet esetén ismert, itt is csak részben. Tudjuk, hogy a sárgapej szín receszív homozigótás állapot genetikai kifejezõdése, ami azt eredményezi, hogy két sárgapej egyed keresztezésébõl csak sárgapej utód születhet. A szõrzet módosulására csak akkor van példa bizonyos idõ elteltével, amikor más különleges gén is jelen van (ellengén).

A G ellengén domináns jellegû:

egy szürke alanynak tehát minden esetben legalább egy szülõje szürke.

Amennyiben R ellengénnel (vasderes) találjuk magunkat szemben, a szõrzet gyorsan elszínezõdik fehér szálakkal egyenletes arányban a nyakon, a törzsön és a végtagok közelében; megállapítható marad mindig az eredeti alapszín (1A, 2A, 3A ábra). A vasderes lovakat nem szabad egymással keresztezni, mert 25%-kal csökken így a termékenységük. Az R ellengén egy adagban csak a különleges szõrzetért felelõs, dupla adagban azonban végzetes következményekkel jár.

Az R ellengén domináns jellegû:

egy vasderes alanynak tehát minden esetben legalább egy szülõje vasderes.

FEKETE ha van

VÖRÖSPEJ ha van

SÁRGAPEJ ha van

vasderes lesz

szürke lesz

vasderes lesz

szürke lesz

vasderes lesz

sötét-, rendes-, világos vasderes,
halványszürke
rendes vagy világos vasderes

sötét-, bor-, rendes-, világos-,
halvány-, halványszürke fakó
rendes vagy világos zsemlyefakó

A LÓ PATKOLÁSA

A ló patkolása arra szolgál, hogy a vasból készült patkó alkalmazásával megvédjük a patát az elhasználódástól.
A patkó egy vasból, rézbõl, alumíniumból vagy más anyagból készült ívelt eszköz, mely az ívelt rész felõl vastagodik, és a pata falának rajzát követi.

A hátsó patkó gyakran kisebb heggyel rendelkezik, hogy elkerülhetõ legyen annak veszélye, hogy eléri az elsõ patkók sarkait, valamint rendelkezik egy gomb alakú dudorral a külsõ saroknál.
Mind a négy patkó esetén bevágás látható az elejükön, és a nyomatok ebben a vájatban találhatók. Ez a fajta vasalás elsosorban versenylovak esetén alkalmazott.

VÉKONYBÉL
fehérjék, zsírok és szénhidrátok, leveles részek emésztése

VAKBÉL-VASTAGBÉL
tápanyagok emésztésének befejezõ szakasza

VÉKONYBÉL
fehérjék és szénhidrátok, leveles részek részleges emésztése

VAKBÉL-VASTAGBÉL
nyers rostok, fehérjék és keményítõ baktériumos erjesztése

VÉKONYBÉL
több kisebb adagban adjuk a táplálékot

VAKBÉL-VASTAGBÉL
figyeljünk az elzáródástól és túlzott erjedési folyamatoktól fellépõ hascsikarásra

• túl alacsony energia bevitel
           test állapota
           korai tüzelés

• étrend durva megváltozása
           termékenység és            embrió túlélési esélyei 

• toxikus anyagok bevitele és   rosszul tárolt takarmány   használata

Pubertáskor: 1 és 2 év között

Szexuális érettség: 3 és 4 év között

A kancák esetén a termékenységi idõ átlagosan 12 és 15 év között van. A szexuális érettség teljesen szubjektív adat. Szaporodási szempontból fontos figyelembe venni, hogy a tenyészkanca megfelelõ csontfelépítéssel rendelkezzen, megfelelõ medence átmérõje legyen az elléshez. Túl korai vemhesség akadályozza a növekedés végsõ szakaszának kiteljesedését, és a csontváz nem megfelelõ felépítését tovább rontja a szoptatás.

A KANCA ERÕTELJESEN JELLEMZÕ SZAPORODÁSI CIKLUSSAL RENDELKEZIK
(FEBRUÁRTÓL JÚLIUSIG).

A szaporodási aktivitást növeli a napi világos órák számának emelkedése (pozitív fényérzékenység).

A peteérés általában 18-22 napig tart és a tavasz kezdetétõl jelentkezik. Rendszertelen tüzelés gyengébb peteéréssel õsszel és télen is jelentkezhet.

A tüzelési idõszak 1 és 10-12 nap között van. A tüszõrepedés általában a peteérés végén következik be, jellemzõen az éjszakai órákban. A leváláshoz a petesejtnek legalább 3 cm átmérõjûnek kell lennie.

A PETEÉRÉS IDÕSZAKÁNAK MEGFELELÕ MEGÁLLAPÍTÁSA ELENGEDHETETLEN A CSÕDÖRÖK HATÉKONY KIHASZNÁLÁSÁHOZ ÉS A MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS IDEÁLIS ELVÉGZÉSÉHEZ.

A tüzelés alatti termékenységi állapot általában 8-12 napig tart. Ezt az idõszakot használhatjuk ki megtermékenyítés céljából.

A vemhesség megfelelõ ellenõrzése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk az évenkénti ellést (egy csikó évente) és megállapíthassuk illetve közbe is avatkozhassunk ikerterhesség esetén.

Az embrió teljes beágyazódása a méhben más háziállatokhoz képest nagyon késõn következik be: 95-105 nap.

A vemhesség átlagos idõtartama 329-345 nap. Lehetséges a vemhesség további 10-15 nappal történõ meghosszabbodása.

Az ellések döntõ többsége az esti vagy éjszakai órákban következik be. Az ellés során a kitolás szakasza úgy tûnik, hogy a kanca döntésétõl függ, és fõleg a legteljesebb nyugalmi helyzet befolyásolja ebben. A csikó kitolása nagyon gyorsan történik, és gyakran magzatburokban esik ki. A méhlepény kb. egy órával késõbb jelenik meg, illetve megjelenhet még egy jellemzõ képzõdmény, mely sejtekbõl és a húgyburok sóiból áll. A csikó súlya születéskor 40 és 60 kg között lehet, a fajtától függõen.

A szoptatás optimális idõtartama kb. 5 hónap, és a maximális tejtermelés napi 15-20 liter lehet.

Szexuális érettség: 2 és 3 év között

A CSÕDÖR ÁLTALÁBAN ÉLÉNKEBB SZAPORODÁSI AKTIVITÁST MUTAT A TAVASZI-NYÁRI IDÕSZAKBAN (MÁRCIUS-JÚLIUS)

A csõdör termékenységi idõszaka 10 és 20 év között lehet.

A szaporodási idõszak alatt nem szabad heti 4-5 fedezésnél többet engedélyezni.

A csõdör nem rendelkezik jelentõs spermiumtartalékokkal a mellékherékben.

A mesterséges megtermékenyítéshez kiválasztott csõdörök magjának jellemzõit minden alkalommal az alábbiak szerint kell elemezni:

Ezeknek a vizsgálatoknak a jó eredményei alapvetõ feltételei, fedeztetési központokban és külsõ laboratóriumokban egyaránt, a csõdör szaporodási hatékonyságának javítása érdekében, és különösen fontosak a mesterséges megtermékenyítés során használandó dózisok számának meghatározásában.

A csõdörök esetén a spermium elõállítás (spermagenezis), a spermium érése és áthelyezõdése, illetve a sperma eltárolása között (mellékhere, csatornák és vezetékek), kb. 70-75 nap telik el.

Bármilyen károsodás vagy negatív kölcsönhatás a spermiumok érésének érzékeny spermagenetikai folyamataiban csak késõbb diagnosztizálhatók, idõben meglehetõsen távol a valós bekövetkezésük idõpontjától.